Hogyan osszuk fel a közös költséget?

Üres lakások, nagy- vs. kisfogyasztók, tehetősebbek és kevésbé tehetősek – számos tényező és kérdés merül fel, amikor a társasház közös költségének felosztásáról esik szó. Ráadásul minden házban van legalább 2-3 olyan lakás, amelynek tulajdonosai valamiért könnyítést szeretnének a költségviselés terén. Lássuk, milyen szabályok alapján gondolkodhatunk itt!

A társasház közös költsége alapvetően azokra a költségtényezőkre hivatott megteremteni a pénzügyi hátteret, amelyek az épület fenntartásához és fejlesztéséhez, illetve a tulajdonosok igényeinek kielégítéséhez és képviseletének díjaihoz kapcsolódnak. A Társasházi törvény ezt úgy foglalja össze, hogy:

„24. § (1) A közös tulajdonba tartozó épületrész, épület-berendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás (a továbbiakban együtt: közös költség) a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha a szervezeti-működési szabályzat másképp nem rendelkezik.”

A közös költség tehát magába foglalja

  • az üzemeltetés,
  • a lakáson belüli nem mérhető fogyasztás,
  • a karbantartás,
  • a felújítás,
  • az épületbővítés,
  • illetve új épület vagy berendezés létesítésének költségeit.

A közös költség mértékéről a közgyűlésen a jelenlevők egyszerű szavazattöbbségével dönthetnek a tulajdonosok. A közös költség a tulajdonosokat tulajdoni hányaduk arányában terheli, amennyiben másképp nem dönt a tulajdonosi közösség.

Na de…

Valószínűleg minden társasházi közösségben vannak olyan kivételek, akik valamilyen ok miatt csökkentett vagy nulla összegű közös költséget kívánnak fizetni valami speciális oknál fogva. Ilyen esetekben arra hivatkozik a tulajdonos, hogy vagyoni helyzete nem teszi lehetővé a teljes összeg megfizetését, vagy hogy ő máshol lakik, így a lakás üresen áll, nem fogyaszt. Illetve fel szokott merülni az a kérdés is, hogy az egyik lakásban lényegesen többen laknak, mint a többiben, így a lakáson belüli nem mérhető fogyasztásuk is nagyobb, tehát fizessenek többletet a többen együtt lakók.

kozoskoltseg-felosztas

Szabályozás

A jó hír, hogy gyakorlatilag az összes vitás kérdés rendezésére, tisztázására van lehetőség. Ezt a lehetőséget az adja, hogy a közösség a társasházi SZMSZ-ben szabályozhatja a közös költség viselésének részleteit.

Így például az SZMSZ rendelkezhet arról, hogy az épületben működő üzlethelyiség mennyi pénzzel szálljon be a hulladékszállítási költségekbe. Hiszen ezek az üzletek gyakran komoly mennyiségű hulladékkal terhelik meg a kukákat, akár újabb edények megrendelésére is szükség lehet plusz díjért. Ennek ellensúlyozása érdekében tehát a közösség kötelezheti többletfizetésre az üzlethelyiséget.

A több lakó által lakott és ezért magasabb fogyasztású lakások esetében érdemes lehet fejkvótára meghatározni a fogyasztási díjakból való részesülés arányát. Ez csupán annyit jelent a gyakorlatban, hogy a lakásban nem mérhető fogyasztásra meghatározzuk, hogy 1 fő x százalékot vagy összeget fizet, 2 fő ennyit, három ennyit, és így tovább. Ezzel méltányossá, a fogyasztással nagyjából arányossá tehető a közüzemi díjak fedezése. (Nagyjából, hiszen nem mindenki ugyanannyi vizet vagy hőt fogyaszt az igények eltérése miatt.)

Ugyanígy ki lehet térni arra az esetre, amikor az egyik lakást valóban nem használják, nem laknak benne, tehát nem fogyaszt aktívan. Ilyen esetekben az SZMSZ előírhatja, hogy 1 fős létszámúnak tekintsék. Hiszen az üresen álló lakás is valamilyen mértékben fogyaszt a villanyból, fűtésből, még ha fajlagosan jóval kevesebbet is, mint egy rendes háztartás, illetve a csatornahasználati díjak rá is vonatkoznak. Emellett a tulajdonos itt egy afféle készenléti díjként is fizeti ezeket a költségeket, hiszen amikor esetleg használná a lakást, ezek a szolgáltatások már készen várják őt, nem kell ezek elindításáról gondoskodnia.